Zászlótörténelem
A zászló egy rúdra rögzített, meghatározott színezésű illetve mintájú vászondarab, mely árbócon, vagy rúdon leng felrögzítve. Már nagyon régi időkben megjelentek az egy- vagy többszínű, vagy olyan ábrával ellátott zászlók, amelyek elsődlegesen a különböző katonai egységek megkülönböztetésére szolgáltak. A középkorban a heraldika elterjedésével igen sokféle színű, ábrákkal ellátott zászló volt használatban. A zászló vagy lobogó, mint a nemzeti hovatartozás jelképe, a 16. században alakult ki. Elsőként a hollandok használták. A zászlók napjainkban is kiemelt fontossággal bírnak, mint egy-egy nép, katonai szervezet vagy társadalmi csoport jelképei. Régen a katonai csapatok azonosítására és vezénylésére használták, különböző területeken ma is használnak zászlókat jeladásra (pl. hajózás, vasút). |
|
Habár hasonló szimbólumokat már a legelső civilizációk is használtak, modern megjelenésének körülményei a mai napig vita tárgyát képezi. Feltehetően a zászlók őse Kínából, vagy a Római Birodalomból ered. A legelterjedtebb feladata egy zászlónak egy nép vagy ország szimbolizálása. A zászlók többsége téglalap alakú, de lehet bármilyen alakú és formájú, amit a szél meg tud lobogtatni. A három különböző színű sávból álló zászló neve trikolor, ilyen a francia-, az olasz- és a magyar zászló is. A zászlókon szereplő színeknek nincs nemzetközileg elfogadott jelentésük, ugyanaz a szín a különböző zászlókon teljesen különböző tartalmat fejezhet ki. Magyarország zászlaja: A hivatalos állami és polgári zászló három egyenlő szélességű, piros, fehér és zöld vízszintes sávból áll. A korábban használt magyar színekhez, a fehérhez és vöröshöz a 15. század második felében kapcsolódott hozzá a zöld.
|